Boros Lilla
Volt előzetes elképzelésed arról, hogy milyen művésszel szeretnél együtt dolgozni? Volt, aki ehhez képest meglepett, vagy inkább arra találtál rá, akit eleve kerestél?
Természetesen átnéztem az előzetesen beküldött portfóliókat, voltak is a fejemben ötletek, de nem akartam előre semmilyen döntést meghozni. Elsősorban az lepett meg, hogy a randik végén úgy éreztem, hogy körülbelül bárkivel szívesen dolgoznék együtt és igen nehéz lesz a választás.
Miért épp őt választottad? Miért jelenthet izgalmas szakmai kihívást számodra épp az ő terve?
Juditnak felvetettem egy témát és egy ötletet ami engem személyesen nagyon sokat foglalkoztat és Judit művészetében is kiemelkedő fontossága van. Már a közös 15 percünk alatt úgy éreztem mindketten nagyon lelkesek lettünk és hogy ezt érdemes továbbgondolnunk.
A randi melyik pontján dőlt el benned, hogy ő lesz a te embered?
Ahogy fentebb említettem nem volt könnyű döntés. Alapvetően úgy éreztem talán egyszerűbb lenne egy kalapból vakon kihúzni egy nevet, a művészekkel nagyon inspiráló és izgalmas beszélgetéseim voltak, örömmel folytatnám mindet. A randik végén döntöttem és elsősorban azért mert a Judittal megfogalmazott téma és ennek vizuális megjelenítése Judit művészeti eszköztárával nagyon inspirál.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Igen, abszolút, de azt gondolom ha nincs is meg ez az azonnali kémia, később a munka folyamán kialakulhat. Igazság szerint Judittal már ismertük egymást, a szerelem már rég kialakult, bár meg nem dolgoztunk együtt. Azonban volt több művész is akibe azonnal beleszerettem első látásra és a randinak köszönhetően várhatóan fogunk is együtt dolgozni.
Horváth Lóczi Judit
„Rapid randi”, vagyis rövid időd volt a bemutatkozásra. Mire helyezted ebben a hangsúlyt, és milyen reakciót vártál a kurátortól?
Valóban rövid időnk volt bemutatkozni, és ez a rész kiemelt fontosságú volt a randi során. Bár több kurátorral volt személyes kapcsolatom az Art Dating előtt is, azt mondták, hogy ezután új megvilágításban látják a munkáimat, új és más információkat tudtak meg rólam.
Fontosnak tartottam, hogy kiemeljem a tanulmányaim sokszínűségét, és ebből eredően a munkáim változatos mediális és kiterjedés-beli megjelenését, az alkotások mögötti belső tartalmakat, és a stiláris határokat, amin belül mozgok.
A kurátoroktól arra számítottam, hogy ők is elmesélik, milyen projektek érdeklik őket, min dolgoznak éppen, milyen preferenciáik vannak. A legtöbbjük így is tett.
Szerinted mivel nyerted el a kurátor tetszését? Mi bennetek a közös? Vagy épp az ellentétek vonzzák egymást?
Erről ugyan nem beszéltünk Lillával a további találkozókon, de én arra tippelek, hogy mindkettőnkre jellemző a művészet iránti mély elhivatottság, a profizmusra való törekvés, a strukturált gondolkodás, és az ezen belül viszont szárnyaló fantázia. Én ismertem Lilla pár korábbi munkáját, és nagyon tetszettek, mindez visszatükröződött bennük.
Fel tudott vetni a kurátor olyan új szempontokat a terveddel kapcsolatban, ami meglepett, amit megfontolandónak találsz?
Érdekes, hogy az ötlet, amin dolgozunk, Lillától származik, de olyan, mintha rám szabta volna. Ezzel a tematikával már korábban is foglalkoztam, sőt: visszatérő témám. De ezen alkalommal – Lilla hatására – sokkal szabadabban közelítek hozzá, mind a mondanivalót, mind a használandó médiumokat tekintve. Együtt ötletelünk, tervezgetünk, szeretnénk egy nagyon erős koncepciót, amihez ki tudjuk találni az alkotások méretét, anyagát, kinézetét.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Azt gondolom, hogy minél nagyobb tapasztalattal rendelkezünk, annál gyorsabban meg tudjuk ítélni, hogy az adott emberrel tudunk-e majd jól együtt dolgozni, vagy egymás agyára fogunk menni. Illetve nagyon fontos figyelni a belső intuíciónkra is, hogy mit súg a lelkünk.
Persze van olyan is, hogy csak több találkozás és beszélgetés után tudjuk eldönteni, hogy jó lenne-e csinálni valamit közösen, de nálam ez a ritkább.