Török Krisztián
Volt előzetes elképzelésed arról, hogy milyen művésszel szeretnél együtt dolgozni? Volt, aki ehhez képest meglepett, vagy inkább arra találtál rá, akit eleve kerestél?
A munkám során főkén társadalmilag elkötelezett művészettel foglalkozom, ám nem minden beszélgetés ebbe az irányba zajlott, de minden beszélgetésben igyekeztem a tudásom legjobbja szerint a rövid idő keretein belül.
Miért épp őt választottad? Miért jelenthet izgalmas szakmai kihívást számodra épp az ő terve?
Már az esemény előtt ismeretem Nóra munkáját és a festészeti praxisát is rendkívül izgalmasnak tartottam. Az elmúlt időszakban egy számomra érdekes reláció, esztétikai fordulat jött létre Nóra praxisába, a Poste Musée című projektje keretében, amit a budapesti Posta Múzeumban lévő kiállításra hozott létre. Művészetében Nóra egyre erősebben fókuszál a fiktív és a valós közötti átmenetre, ahol a digitális és valós ötvözésén keresztül hoz létre munkákat, hogy társdalami kérdéseket feszegessen. A beszélgetést követően megegyeztünk, hogy érdekes lenne az ő művészeti metodológiáját egy kereskedelmi galéria kontextusában megmutatni. Ez mind a kettőnk számára egy érdekes lehetőséget jelentett.
A randi melyik pontján dőlt el benned, hogy ő lesz a te embered?
Nem volt ilyen pont, több ember szimpatikus volt számomra, akikkel szívesen dolgoztam volna együtt. A lehetőség most úgy hozta, hogy Nórával dolgozunk együtt egy közös ötleten és ennek nagyon örülök. A kurátori praxisomban talán azt élvezem a legjobban, ha egy művésszel a nulláról tudunk egy ötletet közösen felépíteni, úgy érzem ez remekül sikerült Nórával az elmúlt hetekben.
Szerinted a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Fontos számomra, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akivel adott esetben jól kiegészítjük egymást. Szerintem egy jól működő tartós együttműködéshez fontos, hogy a felek között kialakuljon egy jó dinamika. Sokszor dolgozom kollaboratív módon akár nagyobb csoportokkal és tapasztalatból tudom, hogy véletlenszerűen egymás mellé helyezett emberek nem képesek csak úgy az együttműködésre.
Juhász Nóra
„Rapid randi”, vagyis rövid időd volt a bemutatkozásra. Mire helyezted ebben a hangsúlyt, és milyen reakciót vártál a kurátortól?
Szerencsére azt mindenkinek el lehetett mondani, hogy hogy hívnak, hol végeztem, mit csinálok. Plusz ügyesen nyomtattam egy portfóliót is, azt lehetett elmélyülten lapozgatni. Komolyan véve, az érdekes mindig az volt, amikor elkezdett kiderülni, hogy a beszélgetőtársam milyen művész-, és művészetfogalommal dolgozik. Ehhez képest pedig nagyon máshogy meséli el magát az ember valakinek, aki hasonló univerzumból jön, és máshogy valakinek, aki egy nagyon távoliból. Erős gyakorlat, szakmai és szociális szempontból is. Emellett a dolog gyorsasága folyamatosan rángatja az ember belső kíváncsiságát, hogy a limitált időn belül legalább egy kicsit megismerje a másikat, megpróbáljon kapcsolódási pontot találni hozzá.
Szerinted mivel nyerted el a kurátor tetszését? Mi bennetek a közös? Vagy épp az ellentétek vonzzák egymást?
Krisztiánnal már ismertük egymást a rapid randi előtt, de most lett világos, hogy nagyon hasonló dolgok érdekelnek minket. Ennek része az is, hogy az elmúlt évben teljesen új irányt vettek a munkáim, egyre inkább a szituatív, társadalmi-kritikai, inkább folyamatban, mint tárgytermelésben gondolkodó művészet érdekel. Krisztiánnak pedig éppen ez a szakterülete. Ezért, vagy ettől teljesen függetlenül, (ahogy tetszik), pedig beszélgetni is jól tudunk.
Fel tudott vetni a kurátor olyan új szempontokat a terveddel kapcsolatban, ami meglepett, amit megfontolandónak találsz?
Nem volt fix tervem a kiállításra, pont az együttműködés lehetősége érdekelt. Inkább arról gondolkodtam, hogy ehhez a konkrét szituációhoz hogy tudok viszonyulni, erről pedig már lehet beszélni, és innen valamerre közösen elindulni. Ebben nagyon jó partner tud lenni egy rugalmas, tájékozott, képben lévő kurátor, akivel ide-oda mehet gondolatban a tenisz, hogy mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni, milyen keretbe illeszthetőek az elképzeléseink, mi lehet a projekt fókusza. Krisztián egy csomó olyan ötletet, példát, gondolatot vetett föl, amikből én tovább tudok dolgozni, amik igazodási pontként szolgálnak amíg kialakul a kiállítás, és azon belül a munkák konkrét terve.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Ez egy megosztó kérdés, a life.hu szavazása ebben a kérdésben jelenleg így áll (Szerinted létezik szerelem első látásra):
Igen, már átéltem egyszer – 57%,
Igen, már többször is átéltem – 13%,
Igen, de még nem éltem át egyszer sem – 10%,
Nem hiszek benne –20%
(https://she.life.hu/herself/20210712-letezik-szerelem-elso-latasra.html)
Ellenben a blikk.hu „tudomány” címszó alatti cikke szerint „a férfiak 76 százaléka, a nőknél pedig 73 százalék hisz benne, hogy igenis van szerelem első látásra. Ezért ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk a létezését, inkább élvezzük ezt a kellemes, bizsergető érzést.”
(https://www.blikk.hu/eletmod/lelek/szerelem-elso-latasra-tudomany/qyd539g)
Ugyanakkor a kamaszpanasz.hu releváns cikke figyelmeztet rá, hogy „Lássuk be, itt sem az első pillantás dönt, hanem sokkal inkább a később kialakuló szálak szorossága, tehát a kölcsönös elfogadás és a kölcsönös szeretet. Ez teszi a kapcsolatot igazán kapcsolattá és igazán hosszútávúvá.”
(https://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/3595/szerelem-elso-latasra)