Vékony Délia
Volt előzetes elképzelésed arról, hogy milyen művésszel szeretnél együtt dolgozni? Volt, aki ehhez képest meglepett, vagy inkább arra találtál rá, akit eleve kerestél?
Nem volt prekoncepcióm, szándékosan tartózkodtam attól, hogy magamban ilyet kialakítsak. Ugyan ismertem jónéhányat a rapid randin megjelent művészek közül, de a rájuk vonatkozó tudásomat sem frissítettem fel, az ismeretleneknek pedig nem jártam utána. Teljesen nyitott akartam maradni arra, amit a randin megmutatnak a művészetükből. Dobokay Mátét sem ismertem korábbról, mi több, megismerve a portfólióját, az is nyilvánvaló volt számomra, hogy maga a vizuális megközelítésmódja, inkább távol áll tőlem.
Miért épp őt választottad? Miért jelenthet izgalmas szakmai kihívást számodra épp az ő terve?
Dobokay Máté egy zseniális művész – ha röviden kell választ adnom arra, miért őt választottam, ezt mondanám. Hihetetlen mélysége van a művészetének és rájöttem, hogy megvan bennem a kellő érzékenység az ontológiai alapkérdéseket boncolgató képei befogadására, a művészi arc poeticájára. Szeretném megmutatni és a közönség számára izgalmassá tenni Máté talán visszafogottnak tűnő, de nagyon mélyértelmű művészetét.
A randi melyik pontján dőlt el benned, hogy ő lesz a te embered?
Dobokay Máté az utolsó művész volt, akivel a rapid randi során találkoztam. Már 19 találkozón voltam túl akkor, mégis teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ő az én emberem. Hiába voltam fáradt, hiába volt zaj a teremben és a fejem is elkezdett fájni, amit ő előadott, felvillanyozott, olyan átütőerejű volt, hogy megszűnt körülöttem a zsibongás, csak őrá figyeltem.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Igen, lehetségesnek tartom. Nagyra értékelem az Esterházy Alapítvány kezdeményezését, mert hiánypótló: kevés ma az olyan alkalom, ahol művészek és kurátorok találkozhatnak egymással. Dobokay Máté az a művész, akivel hosszabb távon is el tudom képzelni az együttműködést.
Dobokay Máté
„Rapid randi”, vagyis rövid időd volt a bemutatkozásra. Mire helyezted ebben a hangsúlyt, és milyen reakciót vártál a kurátortól?
Annak aki nem ismerte az eddigi munkáimat, annak próbáltam lineárisan felépíteni, hogy mit csináltam eddig és miképp jutottam el oda, ahol most tartok. Aki már tisztában volt azzal, amin dolgoztam az elmúlt években inkább abba kapott betekintést, hogy aktuálisan mik foglalkoztatnak.
Szerinted mivel nyerted el a kurátor tetszését? Mi bennetek a közös? Vagy épp az ellentétek vonzzák egymást?
Erről Déliát kellene megkérdezni. Ami biztos, hogy tud hozzá kapcsolódni. A többi majd a beszélgetések folyamán kiderül.
Fel tudott vetni a kurátor olyan új szempontokat a terveddel kapcsolatban, ami meglepett, amit megfontolandónak találsz?
Még csak az első találkozón vagyunk túl. Nem úgy alakítjuk az együttműködést, hogy én feldobom mit szeretnék és ő azt csak lereagálja, hanem a sok projektből, amin amúgy is párhuzamosan gondolkodók közösen választottunk és együtt formáljuk majd.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Igen, de csupán a szimpátia nem elég. Kell a hasonló érdeklődési kör, sok kapcsolódási pont és megfelelő kommunikáció, mint bármilyen emberi kapcsolatban. Más részről elvárható mindkettő oldalról a professzionális hozzáállás és rugalmasság is.