Kurátor - művész párosok

2023. május 13-án a következő 10 páros prezentálja koncepcióját a kuratórium előtt, akik kiválasztják azt az egy kiállítást
amely az azt követő 1 éven belül bemutatásra kerül a The Space galériában.
A nyertes párosnak 1.000.000 Ft áll majd a rendelkezésére a kiállítás megvalósítására.

A párizsi sorbonne egyetemen szereztem törénész és muzeulógus diplomámat. Már egyetemi tanulmányaim alatt az Art Market Budapest nemzetközi művészeti vásár szervezésében segítettem. Tanulmányaim befejezése után az Art Market Budapest és az EDGE Communications művészeti kommunikációs ügynökség szakmai vezetőjeként dolgoztam több mint 5 évig.
Több kortársművészeti kiállítást szerveztem és kuráltam külföldi magyar nagykövetségeken, külföldi nemzetközi vásárokon, és Budapesten, mint például a Maurer Dóra tanítványai több magyar művészt összefogó kiállítás, Hajnal Gabriella egyéni kiállítása, Natural Light fotókiállítás, Megbélyegezve – Képek, tények, emlékek a „végső megoldás” történetéből – Holokauszt Emlékközpont, stb.

Felsőfokú tanulmányaim során hallgattam tájépítészetet, elvégeztem a Színdinamikai Szakmérnöki képzést, jártam több helyre is Képi Ábrázolás szakra.
Ezen évek alatt számos, látszólag különböző irányba mutató tudást és tapasztalatot szereztem, csodálatos meseterektől tanulhattam.
Mérnöki múltamnak köszönhetően szeretek a két- és három dimenzió közti mezsgyén lavírozni, a szemet becsapó és az agyat megdolgoztató perspektivikus és trompe l’oeil hatások segítségével.
A munkáimhoz inspirációként szolgáló személyes történeteket, aktuális eseményeket, érzéseket, gondolatokat átengedem a belső szűrőimen, hogy aztán geometrikus és színes formanyelvemmel átírva szülessenek újjá egy festmény, formázott vászon, objekt, vagy akár installáció képében.

2014-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakának BA képzésén, majd 2016-ban ugyanennek a tanszéknek a mesterképzésén szerzetem MA diplomát. Szakdolgozati és kutatási témám a fiatal, pályakezdő képzőművészek integrációs lehetőségei a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben, ezenkívül érdeklődési területeim közé tartoznak a társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek, valamint a művészetpedagógia. 2015 őszétől 2017 végéig az FKSE vezetőségi tagja voltam. 2019-ben felvételt nyertem a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatába. 2020-ban elnyertem a Ludwig Múzeum ArtTransfer díját a 30 című MODEM-es művészetpedagógiai projekttel. 2018 februárja óta a debreceni MODEM kurátora vagyok, 2022 óta az intézmény vezetőkurátoraként dolgozom, emellett több független kurátori projektet is csináltam, például a Bánkitó Képzőművészeti Fesztivál és a Küszöb Fesztivál szervezőjeként. Fontosabb projektjeim: Terápia (Centrális Galéria, 2018), Ezek a legszebb éveink? (MODEM, Margl Ferenccel és Sárai Vandával közösen, 2018), Családi okok miatt (MODEM, 2019), Határeset (MODEM, 2022), Enyészpontok 4.0 (Trafó Galéria, 2022), 30+ kísérleti művészetpedagógiai projekt (MODEM, Mélyi Józseffel és Szabics Ágnessel közösen).

2006-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetem szobrászművész szakán, 2012-ben doktori fokozatot szereztem., 2015-2017-ig Derkovits ösztöndíjas voltam.
Az eddigi, tizenöt évre visszanyúló alkotói munkásságomra egyrészt az új típusú public art művészeti nyelvének használata, másrészt a kutatásalapú művészet gyakorlata a jellemző. Ezen irányokat érzékeltetendő a következőkben egy idézetet illesztenék ide Tímár Katalin (kurátor, művészettörténész, Ludwig Múzeum) tollából.

„Horváth Csaba munkáinak talán legfontosabb eleme, implicit vezérfonala a reakció. Különféle helyzetekre, körülményekre reagálnak a művei; a szó legjobb értelmében véve alkalmazott művészetet művel, amennyiben az adott szituációra, kontextusra alkalmazza elképzeléseit. Műveinek aktualitását az biztosítja, hogy a köztér fogalma az utóbbi években újabb átalakulásokon ment keresztül (részben a közösségi médiának köszönhetően, részben pedig az újabb politikai fejlemények hatására), és ezek az átalakulások (mint például a köztér privatizációja) nem mindig fejlődésként vagy pozitív változásként értékelhetők. Mindezzel együtt Horváth Csaba leginkább a köztéren van “elemében”, ahol ez a kontextus számtalan teljesen kontrollálatlan tényezőből tevődik össze.”

Tíz évig dolgoztam a szentendrei központi múzeumban, amit most Ferenczy Múzeumként ismernek. Művészettörténészként és kurátorként voltam felelős a Barcsay Múzeumért és a Kovács Margit Múzeumért. Emellett a Szentendrei Grafikai Műhely művészeti vezetőségének tagjaként megismerhettem a sokszorosított grafika mindennapjait, az alkotás felemelő folyamatát és a szervezés nehézségeit.
Küldetésként tekintek a fiatal művészek pártfogására. A Barcsay-díjas művészek éves kiállításait és több tucat képzőművészeti kiállítást rendeztem a Művészet Malom, a Ferenczy Múzeum és Barcsay Múzeum falai között.
Tíz év után elkerültem Szentendréről, 2016-ban szakmai vezetője lettem a budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhelynek. Munkatársaimmal az egyszerű technikatörténeti kiállításból egy jól működő, rendezett gyűjteménnyel rendelkező és rentábilis múzeumot hoztam létre, ahol a látogató volt az első, és maga az élmény volt a középpontban.

2013-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Szakán kaptam diplomát, doktori (DLA) fokozatomat 2021-ben szereztem meg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán.
Szobrászati munkámban a keleti és a nyugati, közelebbről a japán és az európai művészeti hagyomány egység-lehetőségeit keresem. Ennek személyes indítéka az európai és a japán kultúrával való találkozásom, de inspirációt jelentenek a keleti és nyugati civilizációk között napjainkban végbemenő kölcsönhatások is. Elsősorban az foglalkoztat, hogyan kerülnek új összefüggésekbe a nyugati és a keleti esztétikai hagyomány meghatározó vonásai. Úgy látom, különböző kulturális hagyományok egyidejű bevonása hozzájárulhat egy olyan reflektív tér építéséhez, amelynek felderítése közelebb vihet létünk alapkérdéseinek újrafogalmazásához.

Pályám első pár évét a középkori és barokk műemléképületek vonzásában kezdtem az Ybl Miklós ÉMF elvégzése után, egyetemi tanulmányaim mellett. Az ELTE BTK művészettörténet diploma megszerzését követően két világháború közötti magyar festészet érdekelt, és egy aukciós ház vonzott be. Idővel egyre közelebb kerültem a jelenkorhoz, kortárs galériák (Fehér galéria, A.P.A.) művészeti vezetője voltam. Közben az Új Művészet állandó írója és szerkesztője lettem, több mint 20 évig. A kurátori felkérések nyomán egyre nagyobb dimenziójú kiállításokat szerveztem (MNG, Szombathelyi Képtár, Deák Gyűjtemény, Reök Palota). Az INDA galéria tulajdonosával részt vállaltam a felfutásában és 9 évig elköteleződtem ide. Így megismerhettem a kortárs szcénát itthon, és a vásárokon való gyakori szerepléseinken keresztül külföldön egyaránt. A Budapest Art Week első évének társszervezőjeként innovatív kortárs rendezvények szervezésében vettem részt. Jelenleg hetedik éve a Szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum muzeológusa, kurátora vagyok. 2016-tól több mint 30 kiállítást rendeztem meg, kortárs és klasszikus témában, a kismúzeumokban és a Művészet Malomban. Jelenleg Czóbel Béla, Modok Mária, Miháltz Pál teljes életművét kutatom. Emellett művészeti vezetője vagyok a múzeum újonnan alapított IKON kiállítóterének, ahol grafikai mappákat is nyomtatunk kortárs művészek, – eddig Haász István, Nádler István, Balogh László, Vincze Ottó, Fridvalszki Márk – kiállításaival egy időben.

2015-ben diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Az egyetemi évek alatt egy szemesztert töltöttem a Drezdai Művészeti Akadémián, majd ugyanebben az évben a Ludwig Ösztöndíjjal európai, szakmai körutat tettem. Mivel vonzott a különböző művészeti ágak közötti átjárás, tagja lettem a Hermina csoportnak, ami kortárs zeneszerzők és képzőművészek együttműködésén alapul.
Érdeklődésem középpontjában az emberi érzékelés áll, az olyan észlelési jelenségek vizsgálata, mint a hang, a hullám, a rezgés és a fény. Megfigyelési helyzeteket teremtek, ahol az anyagtulajdonságokat, természeti jelenségeket a rend és rendezetlenség, pillanatnyiság és állandóság, láthatóság és láthatatlanság fogalompárok mentén vizsgálom. A végeredmény nem egy racionális következtetés, hanem egyfajta meditatív, elvont tartalom. Célom a kontempláció, az elmélyedés, a lelassulás és a csend élményét erősíteni egy, ezekkel szöges ellentétben álló világban. Kiállításokon szerepeltem többek között a Ludwig Múzeumban, a MODEM-ben, a Műcsarnokban, a Budapest Galériában és a Trafó Kabinban, valamint külföldi tárlatokon Németországban és az USA-ban. 2019-ben Derkovits Ösztöndíjat, 2021-ben Év Grafikája Díjat kaptam.

Érdeklődésem középpontjában a művészet, a technológia és a design keresztmetszete áll, jelenleg a doktori tanulmányaimat végzem az ELTE Esztétika PhD programján, ahol a posztinternet művészet kritikai lehetőségeit kutatom.
2016-ban lettem tagja az FKSE-nek és az egykori Teleport Galéria kurátorkollektívának. Az elmúlt években többek közt a Labor Galériában, az FKSE-ben, az OFF-Biennálén, a Trafóklubban, a LOOP Galleryben és a Telep Galériában valósítottam meg projekteket. Legnagyobb intézményi kiállításaimat a MODEM-ben rendeztem: 2018-ban Don Tamással és Margl Ferenccel közösen kuráltuk az Ezek a legszebb éveink? Pályakezdő perspektívák című csoportos kiállítást, 2021-ben pedig a MODEM fiatal kurátoroknak szóló díjának keretében ugyanitt nyílt meg #IFeelSen című kiállításom.
Az elmúlt években szabadúszó műfordítóként, kurátorként és művészeti íróként is tevékenykedtem, korábban a Műértő szerkesztőségének munkatársa voltam. 2022 novemberétől a 1111 Galéria kurátora vagyok.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán tanultam, ahol 2019-ben végeztem. A festészet felől az egyetem évei alatt a térbeli alkotás, majd a textilkészítés felé fordultam. 2017-ben ERASMUS ösztöndíjasként Varsóban megismerkedtem a kézi szövés technikájával, amit ezután építettem be a művészeti gyakorlatomba. Az egyes alkotások vizuális tervezése során digitális rajzokat készítek, amelyeket a szövés mellett 2022 óta gipsztáblákra transzferálva is materializálok.
Érdeklődésem középpontjában a jelen technológiái és a tradicionális technikák formai és gondolati ütköztetése áll. Munkáimban gyakran megjelenik az elvesző vagy félreértett információk és a kiüresedett rituálék hitvilágunkra gyakorolt hatásának kérdése, amelyen keresztül a magam és a jelen viszonyát vizsgálom a szakralitáshoz. Az alkotást egy olyan munkafolyamat kíséri, amely időigényességéből adódóan próbál újra mélységet adni a kiüresedettnek, a belefektetett energiát azzá az erővé változtatva, amely segít megküzdeni a felvetett nehéz kérdések súlyával.

Amikor ránézek egy műtárgyra soha nem azt a kérdést teszem fel, hogy tetszik-e vagy sem. Arra figyelek, hogy milyen érzéseket vált ki, hogyan hat, és mit rejt a kompozíció. Munkáim során – legyen szó kiállításszervezésről, cikk írásról, vagy bármilyen művészeti esemény megvalósításáról – mindig arra törekszem, hogy az érdeklődő közönség számára az érzeteken keresztül közvetítsem a kortárs műalkotások jelentésrétegeit. A műkereskedelem világából indulva fontosnak tartom, hogy ne távolságot tartva, hanem közvetlenül közelítsünk a műalkotásokhoz. A Ludwig Múzeumban eltöltött időszak alatt több történetieg fontos, nagyléptékű kiállítás megvalósításában vettem részt. Néhány éve pedig kifejezetten fiatal kortárs művészek kiállításaival foglalkozom. Rendszeresen írok kiállításokról, interjúkat készítek művészekkel, és összművészeti események megszervezésében is részt veszek, hogy minél közvetlenebb kapcsolódásokat valósítsak meg a kortárs művészet és az érdeklődő közönség között.
Mindezeket a törekvéseimet legutóbb Horváth Lóczi Judit – Almárium című kiállításában igyekeztem kibontakoztatani. Különleges projekt volt számomra a Power of plants nemzetközi csoportos tárlat megvalósítása is, ahol az élővilág és a kortárs képzőművészet kapcsolatát mutattuk be a látás, hallás, szaglás és a tapintás érzékeinek bevonásával.

2017- ben szereztem diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. 2020 óta a Várfok Galéria képviselt művészköréhez tartozom.
Munkáim nem a klasszikus grafikai technikákkal készülnek, inkább egy kísérletező, autonóm látásmód jellemző rám, amivel a legkülönbözőbb anyagokat igyekszem beemelni a képeimbe ezzel is törekszem szabadabban kifejezésre juttatni művészi feltevéseimet. Műveimet leginkább talán kollázsnak vagy vegyes technikának lehetne nevezni.
Fontos számomra, hogy felvetéseimet saját élmények vagy jelenségek személyes olvasatai indítják. Korábban leginkább a társadalmi és nemi szerepek változásaival összefüggő előítéletek és sztereotípiák foglalkoztattak.
A legújabb munkáimon főként női és gyermek viselkedésmintákat gyűjtök és túlzok el, legyen szó a vásárlás és a gyerekkel töltött idő vagy a szociális kapcsolatok és a digitális-függőség összefüggéseiről. Olyan eseteket emelek ki és ábrázolok kritikusan tipikusnak, amik lassan már jobban jellemzik a mai nőket, anyákat és gyerekeket.
Hiszek abban, hogy egy műalkotás létét az legitimálja, hogy tartalma mennyire releváns az adott korban. Ennek eldöntését pedig a munkáimban megfogalmazott kérdések felvetésével szeretném a nézőre bízni.

Művészettörténészként és kurátorként szakterületem a 20. századi klasszikus modern és kortárs művészet.

2009 és 2015 között a Kovács Gábor Művészeti Alapítványnál, 2015 óta a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban dolgozom. 2013-ban a Szöuli Nemzeti Múzeum féléves tanulmányi ösztöndíjában részesültem. 15 éve publikálok, számos monográfiát (Barabás Márton, Szvet Tamás, Németh Marcell, Gaál József, stb.) és tanulmányt (Vajda Lajos, Barcsay Jenő, stb.) jegyzek. Az elmúlt 10 év főbb projektjei: FRISS kiállítások (2010, 2011, 2012), KOGART; Barcsay Jenő életmű kiállítása és katalógusa, 2015, Tornyai János Múzeum, Hmvhely; Világok között – Vajda Lajos gyűjteményes kiállítás és katalógus, 2018; FMC, Barabás Márton életművének kiállítása, 2021, Műcsarnok. Folyamatban lévő projektek: Same Stories (Fajgerné Dudás Andrea és Horváth Lóczi Judit), 2022. február; Vajda Lajos és az Európai Iskola, FMC, 2022. április.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem formatervező szakán végeztem 2009-ben. Egyetemi tanulmányaim után folyamatosan szerepeltem külföldi artist in residency programokon. Hosszabb időt töltöttem Dél- Koreában, Japánban, illetve a skandináv országokban. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában kutatok.
Tanulóéveim alatt kezdtem el kísérletezni az akvarellfestészetben rejlő formai és tartalmi lehetőségek tovább fejlesztésével. Ennek eredményeképpen alakítottam ki a klasszikus technika intermedializált változatát, az animált akvarell-mozgóképet. Rövid, loopolt, narratív animációimnak fázisait minden esetben a saját kivitelezésű, egymástól kis mértékben eltérő akvarell képkockák alkotják. Többnyire saját életemből, empirikus élményeimből és közvetlen környezetemből merítek.
Munkáim döntően részletgazdag, narratív akvarellek, valamint az akvarelleket mediális alapegységként kezelő installációk, animációk. Témaválasztásommal pedig a szubjektív hangvétel megtartása mellett egyre inkább átlépek az önelemző, önreflektív megközelítésen az általánosabb állítások megfogalmazása felé a személyem és a női identitás kérdéskörét illetően.

Török Krisztián Gábor budapesti és debreceni székhelyű, kurátor, kutató és kritikus. A debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ kurátoraként dolgozik 2022 márciusa óta. Krisztián a Glasgow-i Egyetemen szerzett művészettörténet diplomát 2020-ban, diplomamunkája az elmúlt 50 év erdélyi kísérleti művészeti oktatási modelljeit vizsgálta. Kurátori gyakorlata megkérdőjelezi a kiállítás készítés hegemóniáját, alternatív formákat használ a művészeti folyamatok bemutatására, mint például tanuló csoportok, diskurzív platformok és workshopok. Gyakorlata az alternatív pedagógiák, az intézménykritika és a társadalmilag elkötelezett művészet metszéspontjában helyezkedik el. 2021 őszén a Temesvári Art Encounters Biennalé részeként Kasia Redzisz meghívására volt projekt kurátor a Minitremu kísérleti oktatási projekttel együttműködésben. 2022 májusában a stockholmi Konstfackban a CuratorLab tagja volt, ahol társ-kurátora volt a Konstfack 2022-es MA tavaszi kiállításának. 2022 októberében New Meditations nyílt csoportos kiállítása a MODEM-ben amely az internet esztétika művészetét mutatta be festészet és szobrászatban.

2019-ben diplomáztam festőművész szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen; 2018-ban Campus Mundi ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on vettem részt képzőművészeti részképzésben.
2020-ban nyílt meg az első önálló kiállításom a Kahan Art Space-ben, ahol még kizárólag festményeket állítottam ki; azóta változó médiumokban dolgozom önálló projektek és csoportos kiállítások keretében, melyek során egyre inkább előtérbe került a virtualitás és a nem ábrázoló jellegű konceptuális művészeti gyakorlat.
A különböző médiumokban készült munkáimban meghatározó elem a játékosság, és az ellentétek, ellentmondások keresése; munkáim fókuszában a kommunikáció, a társadalom és az egyén kapcsolata, a világhoz való kapcsolódás áll. Legutóbbi projektjeim közül meghatározó a Postamúzeumba készült Postemusée című post-mail art munkám, ami elnyerte a 2022-es DECODE-díjat Vizuális művészet kategóriában.

2008-ban diplomáztam az ELTE művészettörténet szakán. Érdeklődésem középpontjában a kortárs hazai és nemzetközi képzőművészet áll, főként olyan művészi megfogalmazások, amelyek szoros kapcsolatban állnak és reagálnak a minket körülvevő világra.
A Ludwig Múzeum kurátoraként sok kiállítási projektben vettem részt, a közép-kelet-európai régió képzőművészetére fókuszálva.
Az utóbbi időszakban a Lassú élet. Radikális hétköznapok, a Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok, és a Nem vagyok robot. A szingularitás határán című kiállításokban a klímakrízis, a feminista ökológia, valamint a transzhumán kérdéskör képzőművészeti és muzeológiai aspektusaival foglalkoztam.
Rendszeresen írok kiállításkritikákat a nyomatott és online sajtóba.
A múzeumi munka mellett évekig dolgoztam önkéntesként a Nyitott Műtermek programsorozatban, továbbá különféle tematikájú városi sétákat vezettem az Art Marketen, mert a művészetközvetítés sokféle formája foglalkoztat, szeretem megosztani az emberekkel, ami érdekel.

2014-ben szereztem diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán. 2011-ben 7 hónapot töltöttem Szófiában, Bulgáriában, majd dolgoztam a szófiai Liszt Intézetben.
2022-től a The Space Galéria művésze vagyok.
A korai kert és Édenkert ábrázolásokról szóló írások nagyon inspirálóan hatnak a festészetemre, ezért munkáim középpontjában a növényvilág és a növényi ornamentika ábrázolása áll. Talán az ember természetéből, az evolúciójából következik, hogy ragaszkodik a buja, biztonságot ígérő növényegyütteshez, amit idealizál és újraalkot, adott esetben egy festmény formájában. Ennek a folyamatnak a festészeten keresztül történő bemutatása lehetőséget kínál a növényi ornamentika kortárs megjelenítésére, de a személyes meggyőződés és a különböző álláspontok ismertetésére is: mit jelent ma a Paradicsom?
Festményeimet csendéletként definiálom, ahol a növények mellett gyakran jelenítem meg a perzsa, kézi csomózású szőnyegek növény- és állatmotívumait, a környezetemben fellelhető, személyes tárgyakkal összemosódva.

Művészettörténészként és filozófusként diplomáztam a Dél-afrikai UNISA Egyetemen, később a Leiden Egyetemen, Hollandiában szereztem phd fokozatot kortárs művészet elméletből.
Műkritikusként, mentorként, tanárként és kurátorként is tevékenykedek a kortárs művészeti pályán. Művészettörténészként esztétikai, filozófusként egzisztencialista kérdések foglalkoztatnak. A pályám kezdetén a Budapest Art Factoryban rendeztem kiállításokat, majd projekt alapon dolgoztam kurátorként az Art Market Budapest Kolozsvári művészek (2012) kiállításán, a La grande migration (2013) hét országot felölelő nemzetközi kiállításon, kisebb galériás kiállításokon (pl. ISBN), vagy a Budapest Art Week nagy orosz-magyar anyagán (Nyomotokban 2019).
Művészetmenedzsmentet és különböző kulturális tárgyakat tanítok a Nemzetközi Üzleti Főiskolán.

A Kaposvári Egyetem Fotográfia BA szakán diplomáztam.
Egyetemi tanulmányaim alatt elkezdtem a fotográfiát, mint médiumot vizsgálni és a határait feszegetni. Azóta is alapkérdéseiből kiindulva próbálom megfejteni, elemeire szedni és kapcsolódási pontjait keresni más médiumokkal. Ezen törekvéseimen alapszik minden munkám és kurátori ambícióm is, aminek eredménye volt többek között az ‘Anatomy of Photography’ kiállítás a győri Rómer Flóris Múzeumban. Volt egyéni kiállításom a Várfok Project Roomban, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, az acb Attachmentben, a Pincében és legutóbb a párizsi Bigaignon galériában. Részt vettem New Yorkban az ‘MPACT: Abstraction & Experiment in Hungarian Photography’ kiállításon. Láthatóak voltak munkáim többek között a Ludwig Múzeumban, a Kassák Múzeumban és a MODEMben is. A Ferenczy Múzeum és a MODEM gyűjteményében van művem. Legutóbb Prágában a FUTURÁban, majd a Párizsi Cité International des Artsban voltam rezidencia programon.

Kurátor - művész párosok

Boros Lilla

Horváth Lóczi Judit

Don Tamás

Horváth Csaba

Herpai András

Gergely Réka

Muladi Brigitta

Ádám Zsófia

Sárai Vanda

Kádár Emese

Sipos Tünde

Gaál Kata

Szabó Noémi

Szabó Klára Petra

Török Krisztián Gábor

Juhász Nóra

Üveges Krisztina

Koleszár Kata

Vékony Délia

Dobokay Máté

Kövess minket az Instagramon:

connect with us