Muladi Brigitta
Volt előzetes elképzelésed arról, hogy milyen művésszel szeretnél együtt dolgozni? Volt, aki ehhez képest meglepett, vagy inkább arra találtál rá, akit eleve kerestél?
A zsűri döntése alapján bekerült „shortlistás” művészek közül jó néhányat ismertem és dolgoztam is velük. Itt hagytam magamnak volna szabadságot, hogy spontán válasszak. Akár új, addig ismeretlen művésznek is adtam volna esélyt, de mivel a kurátorok között is volt egy eldöntendő helyzet és elő kellett állni azzal az egy művésszel, aki csak velünk alakítja tovább a projektet a kiállításra, az győzött meg akit már ismertem.
Miért épp őt választottad? Miért jelenthet izgalmas szakmai kihívást számodra épp az ő terve?
Ádám Zsófiával korábban elindítottunk egy kiállítási projektet, ami ugyan csoportos volt, de nem valósult meg, neki nagyobb esélyt adtam az első körben is. Zsófi a térrel, fénnyel, színekkel, a reflexhatásokkal dolgozik így elég összetett gondolkodást igényel a feladat. A galéria tere alkalmas egy fény-tér installáció befogadására, ezért nagy lendülettel fogtunk bele.
A randi melyik pontján dőlt el benned, hogy ő lesz a te embered?
A legvégén. Először egy csoportos kiállításban gondolkodtam, mert találtam pár alkotót, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, de teljesen más vizális végeredményre jutnak, ez izgalmas dolog lett volna. Három művész számára azonban nagyobb térre lett volna szükség…
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Természetesen van, de nem mindig végződik összhangban. A lassú egymás felé lépdelés szerintem célravezetőbb. Sokszor első látásra feszültséget ébreszt a számunkra legvonzóbb művészet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a „munkás” megismerési folyamat értékesebb. De erre nem lehet egy szabályt ráhúzni.
Ádám Zsófia
„Rapid randi”, vagyis rövid időd volt a bemutatkozásra. Mire helyezted ebben a hangsúlyt, és milyen reakciót vártál a kurátortól?
Igyekeztem megfogalmazni azokat a koncepciókat és témaköröket, amikben én, mint alkotó gondolkodom, és bemutatni azt a vizuális világot, ahogyan ezt megvalósítom. A kurátortól arra voltam kíváncsi, hogy tud-e ezzel azonosulni, megmozgat-e ez benne valamit.
Szerinted mivel nyerted el a kurátor tetszését? Mi bennetek a közös? Vagy épp az ellentétek vonzzák egymást?
Brigi nagyon kreatív gondolkodó, rengeteg ötlete van, és nagyon jó megfigyelő. Ő is épp úgy lelkesedik az új megoldások, az anyagkísérletek iránt és épp olyan érzékeny a természet legapróbb rezdüléseire, mint én. Úgy éreztem, hogy értjük egymást.
Fel tudott vetni a kurátor olyan új szempontokat a terveddel kapcsolatban, ami meglepett, amit megfontolandónak találsz?
Igen, nagyon sok új impulzust kaptam tőle. Teljesen más szemszögből tudott ránézni az ötleteimre és sok izgalmas asszociációja volt. Ez egyébként a teljes „rapid randi” folyamatára igaz volt, nagyon érdekes saját történetekkel és reflexiókkal kapcsolódtak a kurátorok a munkáimhoz és a koncepcióhoz, amiben gondolkodom. Ajánlottak korábbi kiállításokat, más művészek megoldásait, különböző technikai megvalósításokat és nemzetközi példákat is. Többször éreztem azt, hogy de jó lenne tovább beszélgetni.
Mit gondolsz, létezik „szerelem első látásra”? Vagyis a gyorsan kialakuló szimpátia meg tud alapozni egy tartós munkakapcsolatot?
Azt gondolom, hogy a munkák esetében mindenképp fontos, hogy első látásra meglegyen a kapcsolódás, a lelki vagy szellemi megszólítottság érzése, különben el sem kezdünk érdeklődni. A munkakapcsolatban, pláne a tartós munkakapcsolatban viszont már sok egyéb emberi tényező is közrejátszik, így az szerintem csak idővel derül ki, hogy tud-e a két ember tartósan együttműködni.